A kedvenc idézeteimet szeretném veletek megosztani a Breaking Dawn-ból. Aki nem olvasta a könyvet, annak ez spoiler! (van még ilyen ember?)

Minden kinyílt bennem, ahogy félig-vámpír, félig-ember gyermek apró porcelán arcára néztem. Minden szál, ami eddig az életemhez kötött, most azonnal szétszakadt, mintha elvágták volna egy köteg léggömb madzagját. Mintha minden, ami azzá tett, ami voltam – a szerelmem az emeleten fekvő halott lány iránt, a szeretetem apám iránt, a hűségem az új falkám iránt, a szeretetem a többi bátyám iránt, a gyűlöleten az ellenségeim iránt, az otthonom, a nevem, én magam – elvált volna tőlem- nyissz, nyissz , nyissz – és felszállt volna semmibe.

De nem hagyott sodródni. Egy új szál kötött oda, ahol voltam. Nem egy, hanem egymillió. Nem szálak, hanem acél kötelek. Egymillió acél kötél, ami egy dologhoz kötött – az univerzum közepéhez. Most már értettem – hogy az univerzum egy pont körül forog. Soha nem láttam az univerzum szimmetriáját ezelőtt, de most világossá vált. A föld gravitációja nem kötött többé oda, ahol álltam. A kislány, a szőke vámpír karjaiban volt az, aki itt tartott. Renesmee. (213-214. oldal - Jacob)

A leggyönyörűbb arcot bámultam a világon. Forró volt a karjaimban, emlékeztetve arra a pillanatra, mikor a sötétség majdnem nyert felettem, mikor nem volt semmi, ami miatt kitarthattam volna. Semmi se volt elég erős ahhoz, hogy kihúzzon a megsemmisítő sötétségből. A pillanat, amikor Renesmee-re gondoltam és találtam valamit, amit soha se fogok elengedni.  (264. oldal - Bella)

Néztem Jacob nyugtalan, félig mérges arckifejezését. Szemei Renesmee arcára szegeződtek. Hogy mindenki összetömörült, legalább hat különböző vámpírral érintkezett ebben a pillanatban, és nem úgy tűnt, hogy zavarta volna.

Tényleg csak azért teszi ki mindennek magát, hogy engem megvédjen saját magamtól? Mi történhetett az átalakulásom alatt – átváltoztam valamivé, amit ő gyűlölt – ami megenyhítette őt ennyire?

Törtem a fejem, figyeltem, ahogy bámulta a lányomat. Úgy bámulta őt, mintha… mintha egy vak ember nézne először a Napra. (264-265. - Bella)

Renesmee mosolygott ragyogó mosolyával, és emlékező szemei nem hagyták el Jacob-ot az utána következő zűrzavarban. Megéreztem az emlék új ízét – nem pontosan védelmi, inkább birtokló – miközben Jacob-ot nézte. Határozott benyomásom volt, hogy örült annak, hogy Seth ugrásom elé vetette magát. Nem akarta, hogy Jacob-nak baja essen. Jacob az övé volt. (275. - Bella)