Mielőtt megijednétek - vagy örülnétek? -, nem hagyom abba a blogolást - legalábbis erre kényszerítő körülmények nélkül, egyelőre -, csupán elköltözöm - mint már oly' sokan. Egy ideje már érlelődik bennem a gondolat, s most végre elhatároztam magam, úgyhogy nem is színesítem tovább a dolgot, az új cím, ahol ezután keressetek: Álombéli szárnyakon
Remélem, "viszontláthatom" néhányótokat az új blogon. :)
Szóval az van, hogy továbbképzés miatt nincs ma suli. Úgyhogy ülök itt a gép előtt... és, ha nem is igyekszem hasznosan tölteni az időmet, de töltöm. :D Meg gondoltam, akkor már felnézek ide, mert nem tudom, mikor lesz legközelebb olyan esemény, vagy bármi, ami miatt jövök, és írok. Mondjuk írni írok én, csak nem éppen naplót. :D Meg mondjuk a gépemtől is függ majd, hogy mit talál ki következőleg, és hogy milyen hamar tudjuk megcsinálni. Arra gondolni sem tudok, hogy mi lesz, ha nem... :S Előre félek... Nem mondom magam függőnek, mert van olyan, hogy csak ülök, és nem tudok mit csinálni, de azért szükségem van rá... "Publikálok" (aha...), levelek, meg a tételeket szedem le. Meg olvasok. Már az msn-t sem úgy használom, mint régen, vagy hogy fel se megyek, mert "minek?". Most is itt hagynám, és néznék inkább filmet, de az meg nincs. Vagyis van, de mindet láttam legalább kétszer, és úgy olyan izé... :S
Most jönne a részetekről az, hogy akkor miért nem megyek ki, jó idő van (gondolom, legalábbis szépen süt a nap). De egyedül? Úgy nem az igazi. Lusta vok, valahogy le kellene majd gyűrni ezt a téli depresssziós hangulatot, ha már jön a tavasz. :D
A tanulásról ne is beszéljünk! Néha tényleg elgondolkodom, hogy mi miért van. Most olvastam egy ilyen cikket, aminek az írónője az eleve-elrendelésről filózik. Tényleg meg van írva valahol, hogy mit csináljuk, mikor hol legyünk? Hajlamos vagyok hinni benne, hogy igen, meg van, kivel, mikor, hogyan találkozunk, ismerkedünk meg, hogyan viselkedünk a szeretteinkkel, hogy oka van, ha valami sikerül, vagy épp nem, és hogy néha fáj... :( Elvégre, ha hiszek a misztikumban, meg ezekben a dolgokban, lennie kell valaminek, vagy Valaki(k)nek, ami-aki(k) irányítják az életünket, esetleg csak a kezdőlöketet adják meg? Elindítanak egy úton, a mérföldkövek megvannak, de egyébként a magunk urai vagyunk? Vagy minden ilyen természetfeletti, csak az emberi agy kitalációja, egyfajta kapaszkodó, hogy a nehéz pillanatokban ne adjuk fel olyan könnyen, hogy mondhassuk, "igen, ennek így kellett lennie, csak egy akadály, amit le kell küzdenünk"? És néha, ha elkap az agyrém, mint például most is, tudok hinni ezekben, tudok hinni Istenben, vagy Valamiben/Valakiben, aki valahol egy eldugott helyen, ahova mi kis porszemek sosem juthatunk be, Na, ott az a valaki, vagy valami erő röhög rajtunk, most épp rajtam, amiért ilyeneken töröm a buksim. A lélekvándorlásról már nem is akarok szót ejteni, úgyis ugyanaoda lyukadnék ki. Mindig egy helyre lyukadok ki.
Ennek a cikknek, vagy nem tudom, minek nevezzem, nem adtam címet. Ez az első ilyen esetem, általában mindig megvan, hogy miről írok. Most viszont csak elkezdtem, és fogalmam sem volt, hova érek a végén. Írhattam volna a filmekről, apropó, valaki tud valami jó filmet? Vagy az állatokról. Mikor Keleten, vagy már nem is emlékszem hol, azért kínoznak egy szerencsétlen kígyót, és veszik ki a méregfogát, hogy aztán még sokáig kínlódjon és gyötrődjön, hogy az emberek élvezzék nézni, hogy játszik egy csecsemő azzal a szerencsétlen állattal, mert úgyse tudja bántani, és milyen jó szórakozás! Roppant jó szórakozás, biztos... Én is élvezném, ha... inkább nem írom le, mert valaki feljelent közveszélyesség, vagy mittomén mi miatt... Pedig elhihetitek, hogy megérdemelné az ilyen, csökött agyú, embernek nem nevezhető izé... Nem vagyok nagy állatvédő, se Green Peaces, undorodom a pókoktól, férgektől és egyéb kis lényektől, a kígyókat is elkerülném, ha lennének a közelemben, de ezt egyetlen élőlény sem érdemli meg! Mikor jutnak oda az emberek, hogy észbekapnak, és leállnak a saját maguk, illetve a természet és a Föld rombolásával? Akkor már késő lesz, mikor azon kapjuk magunkat, hogy "hoppá, egy hét, és mindannyian elpusztulunk, mert a természet megunta ezt a bánásmódot, és visszavág, menekülni meg nem tudunk, mert a technika nem áll annyira jól". Áhh... *kiábrándult*
Lépek innen, mielőtt belekezdek megint valaminek a boncolgatásába. Gratulálok, ha idáig eljutottál, és közben nem untad magad halálra! :) Majd jelentkezek...
Aki még nem tudna róla... Az Eötvös József iskola diákbálját bombariadó miatt kellett félbeszakítani. Nem, nem kamu. :D Körülbelül a hét órás nyitótánc közepén érkezett a telefonhívás, és tánc után pedig kiürítették a Sast, először az utcára, aztán pedig átvezényeltek minket a Városházára, és ott folytatódott a buli. :D
A bomba természetesen kamu volt, így röpke egy-másfél óra után vissza is mehettünk, és folytatódott tovább. De ne siessünk ennyire előre. :D
Délelőtt megjártam a fodrászt, és ki is sminkeltek, fél egyre kellett a Fekete Sasban gyülekeztni, öltözni. Körülbelül háromszor próbáltuk még el a táncokat, virágátadás, stb., négykor került sor a főpróbára. A táncok:
A főpróba után fotózkodtunk, ez-az, a szokásos. :) Hétkor megnyitó, virágátadás, illetve nyitótánc, még a buli is elkezdődőtt, aztán egyszercsak rendőrök jelentek meg. Valami kis semmiségre gondoltam, szondáztatás, jegyellenőrzés, de azt nem fújnák fel ennyire. Anyuval még poénkodtunk is, hogy értem jöttek, de ilyet gyönyörű ruhában nem ismernek fel. :D Elkezdték a kiürítést, tudjátok, nyugodtan, pánikot mellőzve. Valahogy nem is pánikoltam. :D Annyira hülye helyzet volt, meg egyszerűen hihetetlen, hogy pont Vásárhelyen, pont a mi bálunkon tényleg legyen egy bomba? De szerintem mindenki, vagy majdnem mindenki biztos volt, hogy csak valaki hülye betelefonált ijesztgetés gyanánt. Mondhatom, marha jó vicc.... (hosszú sípszó). A Díszterem szép, poénkodtunk, élveztük, a hangulat is szinte megmaradt, meg fokozódott is. :P Fényképezkedtünk, ez az. :D
Mint már említettem, kb. másfél óra múlva visszatérhettünk a Sasba. Ott, akinek volt, belenéztek a táskájába, aztán tulajdonképp ennyi. Megkaptuk a vacsit, egész finom volt, bár alig ettem pár falatot... Addig éheztettek, míg már nem kellett a kaja. Inkább hányingerem volt tőle. :D Meg a kedvem is elment valamiért, inkább mentem volna haza aludni. Ja, a deszert Tiramisu szelet volt. Finom, csak az se kellett. Még fényképezkedtünk barátnőmékkel, tesómékkal, anyuval, táncoltunk, és lassan a hangulatom is visszatért, úgyhogy a tizenegyórási, éjfélre elcsúsztatott táncot már én is jókedvvel roptam. :D A fiúk csokornyakkendjét a lányok vették fel, sokkal szabadabbak voltunk, meg hát az a vonatozás a végén... :D
Nos, ennyi az én bálam. :) Fodrásznőmnek köszönöm a konytomat és a sminkemet. :) (L)
Még ennyit a végére: Cikk
Megint régen voltam. :D De nem izgalmasabb várni, hogy vajon mikor jut eszembe, hogy írnom kellene ide is? :D
Tudjátok, mi van ma? Na, tudjátok?...
Szerda. :D Hehe, ennek most bedőltetek, mi? :D Igazából semmi különlegessége nincs a mai napnak. :D Reggel, korin estem egyet, kettőt, meg egy felet. :D De még az is jó volt, le se akartam menni, suli helyett is elkorizgattam volna. Ráadásul jövőhéten megyünk, aztán pá-pá, koripálya! :(
Ahogy egyre jobban közeledik a bál, úgy lesz mindenki egyre idegesebb. :P Kedden megyek át Makóra, hogy rám igazítsák, már alig várom, hogy végre ismét felvehessem azt a csodát. (L) Remélem, mihamarabb el is hozhatom, annyira örülnék, ha kedden az is meglenne, de nem valószínű. :( Meg van a cipőm is. :P Tűsarkú, hegyes orrú, pántos. :D Gyönyörű. (L)
Még csütörtökön sikerült hitelesíteni az e-felvim, most már azon kell izgulni, hogy a hátrányos helyzetet igazoló határozatot elfogadják-e, akkor, ha minden igaz, kapok többletpontot és felvételi-díj kedvezményt is. De azt majd csak áprilisban tudjuk meg. SZTE-BTK (L) Néha azon kapom magam, hogy az egyetemről álmodozom. :D Hogy vajon milyen lesz, amikor már Szegedre járok át az előadásokra. :D Mert úgyis felvesznek! Muszáj, hogy felvegyenek! :D Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy még mindig zizzent vagyok. :P
Hétfőn tankönyvbörzén voltunk... de hogy ott milyen sokan voltak! Hirtelen azt hittem, hogy rossz helyre nyitottam be, vagy rossz időpontban. :D Eddig sosem voltak ennyien. Idén ráírták a könyvlistára a börzét, így a szülők is láthatták. :D Gyorsan meg is szabadultam pár könyvemtől, Beával pedig eldöntöttük, hogy jövőre a többivel is így teszünk, ami megmarad. :D Hiába, a pénz mindig jól jön.
Most megint ennyi jutott hirtelen eszembe, legközelebb összeírom, miket akarok leírni. :D Addig is legyetek jók, és ne hajszoljátok magatokat túl! :D Au revoir!
Szóval ezúton is kérek elnézést Kedves Szerzetestől, tanultam belőle, de kérlek, minden levél után nem nyitom meg a google-t, hgy na, vajon mióta terjed, vagy egyáltalán, van-e valóság alapja? Ígérem, ezentúl megteszem! :) (például iwiw-es körüzenet az állatkínzós videoval?)
Február van, felhívom minden kedves olvasó figyelmét, akire vonatkozik, hogy 15-éig lehet leadni a felsőfokú jelentkezési lapokat, illetve befizetni a pénzt. Meg az érettségire jelentkezést is addig kell leadni, de azt suliban intézik, hál' Istennek. XD
Szombaton kb. két órát babysitterkedtem. Említettem már, hogy IMÁDOM????!!!!! :D Na, jó, akkor picit csappan a vonzereje, mikor markolászik, meg ütöget, de egyébként megzabálni való! (L) :D 13 hónap :D
Hideg van. Nem t'om, ti hogy vagytok vele, de személy szerint én nem örülök neki. Akkor, ha havazik, még elmegy, annyira hideg sincs, meg imádom nézni a hóesést... bentről a meleg szobából, forró csokival, vagy valamivel a kezemben. XD
A hóhoz és hideghez kapcsolódik, hogy a központban felállított picike kis koripályán ingyen korizhatnak a sulisok, ami jó. Ami rossz, hogy ez csak félóra, egy tanóra keretében. Holna is megyünk első órában, most már a saját korimat sem mulasztom el vinni. :)
A teljesség igénye nélkül, most ennyi jutott eszembe. Próbálok minél hamarabb jönni. (két hét múlva biztos, és mesélek a bálról)
Hű, most jöttem rá, hogy idén még nem is jártam itt... :$ Szóval jöjjön egy kis összefoglaló, hogy mi is köti le az időm.
Természetesen az írás, javarészt. :P Tanulnom is kellene, de valamiért nem megy. Egyszerűen nem tudom magam rászánni. :( Olyan furcsa, mert a napok összefolynak, és most is azt érzem, hogy milyen gyorsan eltelt ez a hét. Már pedig, az most nem jó. Túl hamar fog eljönni az a pillanat, mikor rájövök, hogy be kell üljek a padba, hogy számot adjak a tudásomról az érettséginek nevezett kínzó eszköz keretében. Pedig ez nem a felnőttség mértéke, mert egyáltalán nem érzem magam felnőttnek, annak ellenére, hogy kevesebb, mint három hónap múlva töltöm a 18-at. És utána sem fogom magam felnőttnek érezni. De ugyanmár, mondja meg valaki, hogy mit is jelent felnőttnek lenni. Már a munka sem, hiszen két nyáron is dolgoztam, mások is dolgoznak a 18. születésnapjuk előtt, illetve ott vannak a "főállású" egyetemisták (most találtam ki, tök jó, nem? XD), akik azzal töltik a napjukat, hogy vagy otthon, vagy máshol lógnak, esetleg benn vannak egy-két előadáson. És ők sem dolgoznak. De akkor mi a felnőttség? Pár éve még rettegtem, és mindig azon nyafogtam, hogy nem akarok felnőni, gyerek akarok maradni, de mitől féltem, félek igazán? Az élet a kihívásokról szól, eddig is meg kellett felelni, most is meg kell felelnem, és ezután is meg kell majd felelnem. Mindig, minden és mindenki csak így tekint rám. Csináld meg ezt, tedd meg azt, tanuld meg, felejtsd el, hagyd abba. Közben pedig éld a saját életed? Komolyan gondolják ezt? Most akkor mégis mi legyen? Felelj meg az elvárásoknak, közben pedig még élvezd is a dolgot? Miért nem létezik igazi, feltétel nélküli szeretet, mikor úgy szeretnek, ahogy vagy, és sem többet, sem kevesebbet nem várnak tőled?
Na, jó, azt hiszem, kicsit eltértem a témától. XD
Szóval, jan. 15-e van, vagyis félév. Mondom az érettségi tárgyakat: magyar nyelv és irodalom, illetve angol négyes lesz, matek hármas, és töri kettes. A többi meg nem érdekes. :D Ilyen eredménnyel még az érettségin is megelégednék, csak a törit kéne egy jeggyel feljebb tornázni.
Szóval írok. Mindenféle agyszüleményemet igyekszem leírni, pedig ez nehéz, mert rengeteg van, és néha azon kapom magam, hogy írnék én, csak nem tudok választani, illetve pont akkor nem tudom kellőképp megfogalmazni. Lehetetlen vagyok, mi? :D Pedig élek, itt a bizonyíték. :D
Ezen kívül kitört rajtam a legújabb mánia, amiért köszönet Alinának. Neve is van ennek az őrületnek, mégpedig True Blood. Ilyen szép, angol neve, amit nem kell lefordítani, ha valaki mégis nagyon ragaszkodik hozzá, hát tessék: Valódi Vér. Mondtam én, hogy nem kell a magyar megfelelő, ez így tökéletes, és így is hasznájuk. De hogy mi is a True Blood? Aki nem ismeri még, annak itt az ajánlója: True Blood . Imádom, egyszerűen imádom, pedig még csak részleteket láttam, illetve olvastam belőle. Gyógyszert kellene szednem az ilyen fellángolások ellen, komolyan! :D De ha egyszer annyira élvezem!
És most jön az ajánló rész. Régebben már írtam Spirit Blissről és műveiről, most ismét Neki szánok egy bekezdést (vagy többet, még nem tudom :D ). Tehát, elküldte egy kiadóhoz saját regényének kéziratát, és ki is adnák, már dolgoznak rajta. Ehhez a könyvhöz itt egy kis ajánló és kedvcsináló video: Árnyékvilág.
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket, igyekszem minél hamarabb jönni, addig is nézzetek át a másik odalamra! :D (linkajánló sávban A.J. Cryson művei ;) )
Mindenkinek kívánok nagyon boldog, sikerekben és egyebekben gazdag új évet ezzel a kismalaccal:
Az imént kaptam a T-mobile-tól a szokásos "Boldog Új Évet' kívánó sms-t, mégsem volt megszokott, és ez kellemesen érintett. Most egy képet csatoltak hozzá, ahol egy rénszarvas fogja a trombitát meg egy üveg pezsgőt, illetve egy verset. :) Valahogy jobban esett, mint az eddigiek, "Boldog Új Évet kívánunk, és reméljük, hogy a következő évben is hű lesz hozzánk." - vagy valami ilyesmi. :)
Szép Napot!
Szintén egy filmről szeretnék írni nektek, mely a mese kategóriába is sorolható.
A tizenhárom éves Maria (Dakota Blue Richards) édeapja halála után nevelőnőjével költözik nagybátyja vidéki kastélyába, hátrahagyva fényűző életét, és adósságát, melyet örökségül kapott egy könyv mellé. Egy furcsa kastély, és tiltott erdő, és a meséskönyv, melyben a nevek egyeznek a valósággal... Ez vár Mariara Holdföldén. No meg a mese rejtélye, mely igaznak bizonyul, s a feladat, hogy megoldja azt, és ezzel megmentse otthonát.
A magyar-angol-francia remekmű elvarázsol, ha hagyod. A színészek alakítása jó, a történet szintúgy. Nem mellesleg pedig J. K. Rowling kedvenc gyerekkori meséje. :) Azt hiszem, az enyém is már...
Mesélek nektek egy filmről. Egy filmről, melyben a világot a fantázia rajzolta meg, egy filmről, mely, ha hagyod, teljesen bekebelez, hogy utána szinte fáj visszatérni a valóságba.
A legújabb mozis szuperprodikcióról van szó, melynek címe nem más, mint Avatar. Bizonyára láttatok már róla előzetest, talán valaki már magát a filmet is látta már. A leírását a linkelt oldalon megtaláljátok, bár nem igazán értek vele egyet.
A filmélményre egyszerűen nem találok szavakat. Az elején úgy ültem le megnézni, hogy jó kritikát hallottam róla, na, hát akkor lássuk, tényleg olyan jó-e? A válasz egyszerű: IGEN!
Pár perce már itt ülök a billenyűzet felett, hogy mit is írhatnék a filmről anélkül, hogy ne lenne spoiler, de a mondanivalóm félúton elveszik. De kezdem az elején. A cím találó. A bolygó neve, nos kissé meglepő, hiszen az ember, ha nem tudja, hogy mire számítson, akaratlanul is mitológiára számít. Pandora, a görög mitológiában az első asszony, aki a világra szabadított minden rosszat, betegséget, bizonyos ládikója segítségével, melyben csak a remény maradt. Ismerős?
Nos, itt szó sincs mitológiáról. Én mondjuk, személy szerint szívesen tudtam volna meg valamicskével több "háttértörténetet". Melyik évben járunk, mióta van ilyen szinten az űrkutatás, stb., stb., erre majd hogy nem belevágunk a közepébe. De ez elhanyagolható.
A kék lények kifejezetten jól vannak megalkotva. A bolygó, Pandora csodaszép. A Lebegő Hegység, a növények, minden... Lenyűgöző.
A történet, ahogy haladunk előre, és kissé az őslakókat is, meg az "Ég Népét" is megismerjük, valamennyire kiszámíthatóvá vált. Adottak a hódítani vágyó, beképzelt emberek, egy Új Világ (tiszta Amerika-feeling ez így), no meg az őslakosok, akiket le kell mészárolni és rabságba taszítani, ha nem hajlandóak velünk együtt "fejlődni". Jake-kel együtt mit is megismerkedünk a Na'Vik világával és szemléletével, s, mint említettem, kiszámítható is a film. Feltűnik a színen az őslakos nő is. Tehát, mire várunk: a főszereplő avatarista beleszeret az "indián" lányba (vagy épp a "főnökébe", még azt is el tudtam volna képzelni), aztán a végére jön a csapás, a háború elkerülhetetlen, a férfinek választania kell szerelme és a saját népe között. A néző már türelmetlen, hogy vajon mi lesz a végkimenetel, kik lesznek a győztesek, persze ott motoszkál a fejében az eddig is jól bevált Happy End. Hiszen mit ér anélkül egy valamira való film?
És valóban. Jake és Neytiri egymásba szeretnek, jön az olyannyira el kerülni vágyott összecsapás, mi meg izgulunk. Vajon győzni fog a jó? Nem árulom el. Legalábbis egyelőre nem. :D
Magával ragadott, mikor a repülést mutatták be, s bennem is felébredt a vágy: én is akarok egy ilyen lényt, én is úgy akarok szállni, mint Jake. Ohh, szép álom!
A film, a maga majd' két és fél órájával a vége felé már kissé nyújtott, vontatott, már nem a képi hatások érdekelnek, melyből ez idő alatt bőven kijutott, hanem, hogy haladjunk már! Nem unalmas, egyszerűen csak hosszú.
A csata. Bevallom, mikor készülés közben számadatokat is mondtak, nem mertem volna az őslakosok győzelmére fogadni. Hiszen milyen kevesen vannak, és fegyvereik mit sem érnek az emberek felszereltségével szemben. Aztán jön a fordulat. Naná, várható volt! És a háborúnak vége, még egy kis utószó, aztán a teljes megnyugvás előtt megjelenik a szép, nagy felirat, mely a mű elején is látható volt. Vége. Puff.
Összeségében tetszett, 10-ből kilencet megér, én a tízet is megadnám neki, osztályozni nem igazán tudok/szeretek. De megvan benne minden, ami kell: drága, számítógépes szuperprodukció, a mai filmművészet mondhatni alaptörvénye; izgalom, romantika és kellő humor.
Remélem, sikerült a poén lelövésne nélkül felcsigázni az érdeklődéseteket, és az első adandó alkalommal megnézitek a filmet! Ez esetben kukoricát elő, és jó szórakozást hozzá!
Kis kedvcsináló hozzá, sajnos beágyazni nem lehetett: szinkronos előzetes
Nos, először is kezdeném azzal, hogy Nagyon Boldog és Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok így utólag, illetve még arra az egy napra!. :) Bocsánat, hogy nem tudtam előre leírni az üdvözletet, valahogy sose tudtam úgy gép elé ülni, hogy írjak is ide. :$
És akkor kis pótlás: Péternek (márcsakazértis! :D) Nagyon Boldog Születésnapot, így utólag! (nem írom le hanyadikat, az érintettek tudják :P ). Illetve Boldog Névnapot nővéremnek, Évának, valamint Boldog Névnapot még az Ádámoknak.
Törpillámnak holnapra Boldog ELSŐ Szülinapot!!! :) Nagyon édes volt, ahogy a tortát maszatolta. :P (L) Még ezer és ezer ilyen napot a Drágámnak! :)
Tartozásaimat leróttam, előre kívánok Boldog, Sikerekben és Egyebekben Gazdag Új Évet Mindenkinek! :) Egyetek sok disznót, rétest, és mákot! :P
Megemlítem, hogy végzős vagyok a suliban (nagy újdonság), a héten, kedden volt a szalagtűzős műsorunk, ahol, szerintem, elég nagy sikert arattunk, a tanárok dőltek a nevetéstől, illetve kedden volt a szalagtűzés. (lila ing - fehér alapon kék feliratú szalag :P ) A suliba járóknak még élményekben gazdag téli szünetet is. :)
Szerdán ruccantam át Szegedre(^^), köszönöm a délelőttöt, és remélem, a vizsgád is jól sikerült! :) Sajnos, a vásár nem volt olyan nagy élmény, mint vártam volna, lehet, hogy későn értem oda. :P Majd jövőre. :P Még egyszer köszönöm, nem tudom eléggé meghálálni! :)
Egyetek, igyatok még sokat, ne foglalkozzon senki a fogyókúrával, jövőre ráértek azon aggódni, hogy néztek ki. :P
Boldog Karácsonyt, Boldog Új Évet, Kellemes Vakációt és Sok Locsolót! xD ciao! :)
Ma volt az SzTE TTIK és BTK-jának nyílt napja. Busszal mentünk osztálytársammal. Képzeljétek, nem tévedtem el, sőt, egész egyszerűen eltaláltam a BTK épületéig. Naaaaagy, rózsaszín épület. :) Mondjuk, lehetne szebb rózsaszín is. Szóval tízre beültünk az előadásra, néztünk egy kisfilmet a karról, meg a szakokról, aztán a szokásos előadás, amit lassan már kívülről fújunk. Utána külön egy szakirányt néztünk meg: médiainformatika. Levittek minket az egyetem tv stúdiójába, és mondhatom, nagyon tetszett!
Aztán, kis kóválygás után (most már tudom, hogy jutok el a Dómig, meg a Hősök Kapujáig, na meg a JUGYU-t is tudom, hol van! :P ) visszatértünk a TIK-be, ami ismét csak nagyon tetszik. Gyönyörű szép! Szóval ott meghallgattam az informatikai karról egy kiselőadást, meg néhány diplomamunkát, illetve köt.progot mutattak nekünk. A furcsa, hogy mindegyik fajtából láttam már, kivéve az utolsót. :P Nem is tudom, kinek köszönhetem ezt. :D Szóval kössz érte. :) Végül vártam egy órát osztálytársamékra, akik jóval később végeztek, és irány a busz.
A nap jól eltelt, élveztem, néha picit ideges voltam, néha fagyoskodtam. És a remény se hal meg sose.
És körülbelül a jelentkezési sorrendet is tudom mostmár. :)
A kedvenc idézeteimet szeretném veletek megosztani a Breaking Dawn-ból. Aki nem olvasta a könyvet, annak ez spoiler! (van még ilyen ember?)
Minden kinyílt bennem, ahogy félig-vámpír, félig-ember gyermek apró porcelán arcára néztem. Minden szál, ami eddig az életemhez kötött, most azonnal szétszakadt, mintha elvágták volna egy köteg léggömb madzagját. Mintha minden, ami azzá tett, ami voltam – a szerelmem az emeleten fekvő halott lány iránt, a szeretetem apám iránt, a hűségem az új falkám iránt, a szeretetem a többi bátyám iránt, a gyűlöleten az ellenségeim iránt, az otthonom, a nevem, én magam – elvált volna tőlem- nyissz, nyissz , nyissz – és felszállt volna semmibe.
De nem hagyott sodródni. Egy új szál kötött oda, ahol voltam. Nem egy, hanem egymillió. Nem szálak, hanem acél kötelek. Egymillió acél kötél, ami egy dologhoz kötött – az univerzum közepéhez. Most már értettem – hogy az univerzum egy pont körül forog. Soha nem láttam az univerzum szimmetriáját ezelőtt, de most világossá vált. A föld gravitációja nem kötött többé oda, ahol álltam. A kislány, a szőke vámpír karjaiban volt az, aki itt tartott. Renesmee. (213-214. oldal - Jacob)
A leggyönyörűbb arcot bámultam a világon. Forró volt a karjaimban, emlékeztetve arra a pillanatra, mikor a sötétség majdnem nyert felettem, mikor nem volt semmi, ami miatt kitarthattam volna. Semmi se volt elég erős ahhoz, hogy kihúzzon a megsemmisítő sötétségből. A pillanat, amikor Renesmee-re gondoltam és találtam valamit, amit soha se fogok elengedni. (264. oldal - Bella)
Néztem Jacob nyugtalan, félig mérges arckifejezését. Szemei Renesmee arcára szegeződtek. Hogy mindenki összetömörült, legalább hat különböző vámpírral érintkezett ebben a pillanatban, és nem úgy tűnt, hogy zavarta volna.
Tényleg csak azért teszi ki mindennek magát, hogy engem megvédjen saját magamtól? Mi történhetett az átalakulásom alatt – átváltoztam valamivé, amit ő gyűlölt – ami megenyhítette őt ennyire?
Törtem a fejem, figyeltem, ahogy bámulta a lányomat. Úgy bámulta őt, mintha… mintha egy vak ember nézne először a Napra. (264-265. - Bella)
Renesmee mosolygott ragyogó mosolyával, és emlékező szemei nem hagyták el Jacob-ot az utána következő zűrzavarban. Megéreztem az emlék új ízét – nem pontosan védelmi, inkább birtokló – miközben Jacob-ot nézte. Határozott benyomásom volt, hogy örült annak, hogy Seth ugrásom elé vetette magát. Nem akarta, hogy Jacob-nak baja essen. Jacob az övé volt. (275. - Bella)
Frissült a linkblog. Mostantól megtalálhatjátok a másik blogom címét is, ahol novelláimat, dalszövegeimet, és most nagyon úgy néz ki, hogy regényeimet (vagy legalábbis részleteket belőlük, nem tudom, befejezem-e valamelyiket) találhatjátok meg. A név ne tévesszen meg senkit! Hogy miért pont A. J. Cryson, fogalmam sincs. Vagyis arról nincs fogalmam, hogy miért pont Cryson... csak úgy jött, és ilyen néven a goggle se talált senkit. :P A keresztneveket nem árulom el, találgassatok!
És szeretnék mindenkit megkérni, hogy kommenteljetek! Oda nem kell regisztráció, akár név nélkül is írhattok véleményt, de nekem sokat jelentene, és segítene a fejlődésben! Előre is köszönöm mindenkinek!
Illetve egy kis reklám! A "Spirit Bliss történetei" link egy nagyon jó oldalra visz. Aki szereti a fantasy világát, vágjon bele az olvasásba! Spirit most próbálja kiadatni saját regényét, szüksége lenne nagy publicitásra, ha valaki tud neki segíteni (hogy pontosan miben, az a bejegyzések között megtalálható), kérem, tegye meg!
A Twilight, a zene és a szerencse legyen veletek! :)
Nahát... Tegnap már nem volt időm leírni, hogy ki lett választva a zene, amire szalagtűzőn sétálni fogunk. Osztályfőnöki órán meghallgattuk a "jelölteket". A Queen és Beyonce számon kívül még Kelly Clarksontól is bejött egy, mint lehetőség. Mindhármat meghallgattuk, végül magas fölényben győzelmet aratott a Quenn. :) Ennek nem mindenki örült, de nekem tetszik.
Illetve még egy dolog, ami az utolsó évvel kapcsolatos: folyamatosan mentünk készíteni a tablóképeket, múlt héten megkaptuk a "nyers" fotókat, és most már bizony ki is vannak választva. :) Erről az eseményről még annyit, hogy a fotósnál kétszer mentem vissza, mert egyik készített kép sem tetszett. De szerencsére ezzel nem csak én voltam így. :P
A töri felkészítőnek pedig egyre inkább örülök. Olyan dolgokra jövök rá, hogy tudom, amiről nem is hittem. :) Csak nem vagyok én annyira hülye. :P
És utoljára, de nem utolsó sorban (!) megemlítném még, hogy november 26-a van. Törpillám 11 hónapos! (L) Jajj, hogy repül az idő, csak most született.
Bocsi, bocsi, utólag kívánok nagyon boldog, és legalább még ennyi születésnapot Ildikónak és Márknak!!!! :) puszi!!!
Nos, hát... először is leszögezném, hogy még mindig Alkonyat, és folytatása rajongó vagyok, hogy mennyire... hát eléggé:D
Tehát: a filmet itthon néztem, sajnos moziból kamerás felvétellel, és felirat nélkül (jé, tényleg keressek már hozzá!). Ez már rontotta kicsit az élményt, főleg, hogy az angol tudásom nem épp professzionális. Aki még nem látta a filmet ne olvassa el! Spoiler!!!
Kezdem a negatívumokkal:
A pozitívumok:
Most hirtelen ennyi, majd lesz update még szerintem. Főleg ha újranézem.
Ciao!
Update:
Negatívumhoz sorolnám a film végét. Alice megmutatja Aronak a jövőt, miszerint Bella is vámpír lesz. De a látomásban erre mi utal? Bella és Edward futnak egy réten, szürkés ruhában, minden tökéletes. De ebben mi utal Bella vámpírságára? Nem mutatják a vörös, vagy aranyló szemeit, a márványfehér, vagy napfényben csillogó bőrét. Emberként talán nem futkározhatnak? Ez így egy kicsit faramuci.
Azaz, hogy egyetem, mert a pályáról még mindig halvány lila gőzöm sincs. Az egyetemről sem. De ma a Bethlenben SZTE "nyílt nap" volt, és egy kicsit jobban megismerkedhettünk a karokkal, szakokkal. Egyre inkább vonz a bölcsész kar. Meg az info még mindig.
Kezdtem a napot kilenckor egy tesivel, majd irány a Bethlen. Persze most hirtelen majdnem az egész osztály Szegedre akar menni tovább tanulni... Nagy a vonzerő egy ilyen igazolt hiányzásnál. Mi a lányokkal szépen eltöltöttük az időt, tesztet töltöttünk ki, válogattunk a pasik közül... :P Na, meg persze, az a türelemjáték! Kár, hogy Bea végül feladta, már majdnem kész volt. :D
Aztán Ildivel irány a könyvtár. Na, majd megpakolva térek innen haza! - gondolja ezt a naív kislány, naná, hogy semmit nem vettem ki. Végülis, annyira nem baj. Annyira. És persze, hogy az orrom előtt megy el a busz, hadd sétáljak magas sarkú csizmában, mire háromnegyed óra múlva hazaértem, már átkoztam a magassarkúakat, és az eszem, hogy azt vettem fel. Ennek ellenére biztos, hogy fel fogom még venni, csak olyankor, mikor biztos vagyok benne, hogy nem kell 10 percnél többet sétálnom. Na, jó, 15 perc. :)
Ciao!
Nem tudom, mit írhatnék most. Van egy kis izomlázam, a kötélmászás tudásomnak köszönhetően, amit most nagyban igyekszem fejleszteni. Ezen kívül lassan elindul az osztályban a vita a szalagtűzésre vonulás zenéjéről is... Eddig szóba jött már a Mátrix, Queentől a The show must go on, valamint Beyonce Halloja, amit személy szerint a legkevésbé tudok elképzelni ehhez az eseményhez. Na, majd meglátjuk...
Ezen kívül pár napja olvastam egy könyvajánlót. Laurie Halse Anderson Hadd mondjam el című könyvéről, ami nagyon is felkeltette az érdeklődésem, annyira, hogy a belőle készült filmet (Speak, 2004, Kristen Steward) már le is töltöttem, sajnos csak feliratosan, de így is nagyon tetszik. Az Alkonyat megszerettette velem a feliratos filmeket is. :) Tehát ezt a könyvet szeretném majd kivenni a könyvtárból, valamint kellene a kötelezőt: Kafka, Átváltozás. Jó lenne még Thomas Manntól az A varázshegyet, illetve még pár könyvet. És megint csak az olvasásnál kötök ki, nem a tanulásnál. De hát ez van... Könyvek nélkül mit érek én? (A "zene nélkül mit érek én?" után szabadon!)
Szurkoljatok, hogy sikerüljön tanulni is! (És ismét köszönet Szerzetesnek a feliratos tippért, ezt publikálom, aztán megyek, és megnézem, sikerült-e a dolog.)
Jó tanulást, munkát, kinek mit! Ciao!
Nővéreméknek, Áginak és Évának, valamint Évának és Áginak kívánok, kívánunk Anyuval Nagyon sok boldog születésnapot! Legalább még szászzor éljétek át! :)
Nos, jelentem, élek és virulok, egyelőre a számítógépem is jó. Ki tudja, meddig. A helyzet, hogy szombaton ment trafára, be se indult, azóta voltam gép nélkül, egyedül este kerültem körülbelül fél órára nethez, nővéremnél. Most, hosszú-hosszú órák után újratelepítve ismét itt vagyok, és bárcsak mondhatnám, hogy teljesen épen. Sajnos, ha ezt mondanám, hazudnék, ez a megoldás is csak ideiglenes, ahogy fél éve az összes. :( Senki sem tudja megmondani, mikor szállok el újra. (Szerzetes, ha szeretnéd, bővebb infokkal szolgálok msn-en.)
Jó éjszakát, Ciao!
Csillagos, rémes, ugyanakkor kellemes Halloween éjjelt kívánok mindenkinek! :P A boszorkányok és varázslók csak óvatosan a bűbáj-szórással! ;)
Valamint: A viszontlátás Azoknak, akiknek van idejük, és érdekli őket. A véleményetek érdekel. :)
Jó éjt mindenkinek, mára ennyi. Ja, és a hónapra is. Holnap nézzetek Forma1-et! :P
Nos, hogy Szerzetes barátom kommentjére is válaszoljak, illetve megnyugtatásul mindenkinek, hogy azért nem vagyok olyan elveszett lélek: link
Ezzel együtt tegnap este megtaláltam a nekem való honlapot is. :D Szóval nagyon örülök. Öö, mit is... Ja, igen! Természetesen a barátnőmnél is tájékozódtam. Viszont a futam azért érdekesnek ígérkezik, nagyon, nagyon várom már.
Nahh, most megint előbújt belőlem az F1 rajongó, valami tippet, esetleg, ha valaki tud, hogy ezt ne veszítsem el?
Nos, bevallom, kissé le vagyok maradva az F1-et illetően. Persze, tudom, a bloggal is, de nah... majd igyekszem. :) Amit most meg szeretnék osztani, az leginkább egy kérdés, aminek nagyjából már utána jártam. Ki az a Jaime Alguersuari??? Azon kívül, hogy egy naggggyon jó képű srác. :P :$
Kezdem az elejént. Tehát véletlenül, de egyáltalán nem sajnos, egy Forma 1-es fanfictionöket publikáló oldalra tévedtem, ahol róla találtam egy történetet. (Vagy ez már túl nagy reklám? :$) A vezetékneve ismerős volt, igy fogtam magam, és felkerestem barátom, a google-t. Találtam életrajzot is, szóval már el vagyok igazítva, és végre képben vagyok. Teljes a béke. :D Ja, és nem mellesleg Button lett a VB! Persze, ezt már mindenki tudja. :D Mondjuk az meglepetésként ért, hogy vasárnap Abu Dhabiban futam lesz. Ez ilyen meglepi, vagy ajándék? Mert, gondolom, egyik bajnokságba sem számít bele... Persze, azt azért sejtem, hogy a pályát avatják fel, de most??? Mint mondtam, kicsit le vagyok maradva F1 ügyileg. Na, mindegy. Valaki azért felvilágosíthatna ebben a témában. (Másképp már felvagyok. :P)
Ciao!
Ma végre sikerült átmennem Makóra, és megvan a báli ruhám! :D A rövid suli után kettőkor indult a busz, aztán nővéremmel a makói buszállomáson találkoztunk, és együtt mentünk a szalonba. Öt ruhát is felpróbáltam, mind tetszett, végül egy pántnélküli mellett döntöttem (tünk), az volt a legszebb. :) Apró kis minta, illetve gyöngyök vannak a felsőrészén, a szoknyáján pedig egy hímzés. Egyszerű, de pont ezért gyönyörűszép. :) Jajj, annyira boldog vagyok! :D És az őszi szünet után kezdődnek a próbák is. :P
